A gyermek személyiségének fejlődése

Számos különböző definíció létezikszemélyiség a pszichológia vagy a társadalomtudomány szempontjából. Például a "személy" közös felekezeti kifejezés magában foglalja az emberi egyént, mint a kapcsolatok és a tudatos tevékenység tárgyát.

Minden ember egyén, de nem minden személy egy személy. Az egyéni személyiség kialakulása nem történik hirtelen, ez a folyamat számos tényezőt érint.

A személyiségfejlesztés egész folyamata több fázisra osztható, a gyermek korától függően:

• kora gyermekkor (0-3)


• óvodai és iskolai gyermekkor (4-11)


• serdülőkorban (12-15)


• ifjúság (16-18)

A személyiség fejlődésének előfeltételeit az alábbiakban rögzítika gyermek testét még a születése előtt - ez az úgynevezett perinatális (prenatális) mátrix. Az alapvető perinatalis mátrixok elméletét Stanislav Grof fejlesztette ki. Ezen elmélet szerint a terhesség és a szülés jövőbeli gyermeke, valamint a szülés utáni események tapasztalatai a gyermekben négy fő mátrix formájában kerülnek rögzítésre, amelyek ezután befolyásolják a gyermek személyiségének fejlődését.

Az áhított gyerekek, akik természetes eredetűeka születési traumák révén és nem tapasztaltak, az életpotenciál, az alkalmazkodási képesség, a tevékenység magasabb, mint a terhesség és a szülés során tapasztalt gyermekeknél.

Az újszülött azonnal érintkezik a külvilággal: anya, orvosok, ápolónők. És bár még nem tudja, hogyan fejezze ki érzelmeit, már kezdte felfedezni a világot, személyiségének fejlődése megkezdődött.

Legfeljebb három évig a gyermek felnőcsalád és kapcsolata ezzel a társadalmi csoporttal hatalmas hatással van az egyén fejlődésére. Ha az együttműködés szelleme uralkodik a családban, a jóakarat, a kölcsönös megértés, a gyermek személyisége olyan gondoskodó, gyengéd emberré fejlődik ki, aki fel tudja ismerni hibáikat, és felelősséget ró rájuk.

A gyermek a személyiségfejlesztés három fázisán megy keresztül:

• adaptáció (a legegyszerűbb készségek elsajátítása, a nyelv elsajátítása);


• az individualizáció (szemben a többiekkel, kiemelve az "én" -t);


• integráció (viselkedésmódosítás, felnőttkori engedelmesség, felnőttek "menedzsmentje").

Ha a következő korosztályban a gyermeknem fejezte be az előző fázisban intergatsii, majd megalakították a feltételeket a válság az identitás. A személyes fejlődés válságának tipikus példája a "három év válság".

Az óvodai korban, egy másik jelentős szempontbólaz egyéni társadalmi csoport fejlődését tekintve a kollektívává válik. Rendszerint az óvoda kollektora. A gyermek személyiségének fejlődését nemcsak a társaik, hanem az oktatók is befolyásolják. A gyermek megtanulja a fegyelem normáit, kölcsönhatást másokkal.

Legyen az individualizáció fázisábana korosztályban a gyermek különféle tevékenységekben, csevegésekben és prózában való pozitív bemutatásával igyekszik kiemelni a csapatban. Ebben a fázisban a gondozó gondozása a gyermek számára ugyanolyan fontos, mint a szülők értékelése.

Egy fiatalabb iskolás korban a gyermek isa személyiségfejlődés mindhárom fázisát, mint az előző korszakban. A gyermek egy új társadalmi csoportba tartozik, most a tanár értékelése nagyon fontos számára.

A serdülőkor a személyiség fejlődésébenhogy a gyermek nem lép be egy új csoportba, a csoport maga változik. A gyermek számára ebben a korban a különféle extracurricularis tevékenységek fontos szerepet kapnak, kommunikálnak a peer csoporttal. A kortársak véleménye sokkal hitelesebb lehet, mint a tanárok és a szülők véleménye.

A serdülőkorban gyakran tapasztalják a gyerekeketA válság az identitás által kiváltott túl gyors változások társadalmi és pszichológiai struktúra a csoport, amelyben találhatók. A válság ebben a korban jellemzi szellemében ellentmondás, a vágy, hogy mindent a maga módján, hogy megszerezzék saját sikereik és kudarcok.

18 éves korig, általában a gyermek személyiségeteljesen kialakul. Cardinally megváltoztatni a már megalapozott személyiség nem, akkor csak segíteni a gyermeket, hogy javítsa a viselkedését. Ezért olyan fontos, hogy a gyermek morális és erkölcsi értékeit kellő időben beágyazni, tanítani a viselkedési normákat és az emberi kapcsolatokat, amikor a gyermek személyisége még mindig fejlődik.